Színházi Világnap – Székely László életmű-kiállításának megnyitója

Színházi Világnap – Székely László életmű-kiállításának megnyitója

Megtekinthető: március 26-április 19.

Székely László a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas, Érdemes Művész- és Jászai Mari-díjas magyar díszlettervező 1932-ben született Budapesten. A Magyar Iparművészeti Főiskola díszlettervező szakán diplomázott, majd 1961-ben az egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött, 1964-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja lett.  1971-től a szolnoki Szigligeti Színház tervezője: tevékenysége jelentős mértékben hozzájárult a szolnoki teátrum színháztörténeti jelentőségű korszakának művészi arculatához. 1979-ben a budapesti Nemzeti Színház tervezője lett, és Székely Gábor rendező alkotótársaként nevéhez több legendássá vált színházi produkció fűződik. (Büchner: Danton halála, Shakespeare: Troilus és Cressida, Szuhovo-Kobilin: Tarelkin halála, Mrożek: Emigránsok). 1982-ben az újonnan megalakuló Katona József Színház vezető tervezője, majd két éven keresztül ismét a budapesti Nemzeti Színház tagja; 1992-től 2002-ig, annak megszűnéséig, a Budapesti Kamaraszínház vezető tervezője.
1994-ben a Los Angeles-i Három tenor szuperkoncert látványtervezője, 1996-ban a budapesti Népstadionban rendezett Milleniumi Emlékkoncert vizuális terve fűződik a nevéhez.

Műveivel itthon és külföldön egyaránt számos egyéni és csoportos szakmai kiállításon vett részt.

Pedagógiai működése szintén jelentős. 1977-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola díszlet- és jelmeztervező tanszékének tanára, majd 2002-ig tanszékvezető egyetemi docense. 2004-től 2006-ig óraadó tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői tagozatán, továbbá szakmai kurzusokat tartott a Kaposvári Egyetemen.

A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Kilencvenhárom évesen is aktív, az ország számos színházában dolgozik vendégművészként és rendszeresen rendeznek műveiből kiállításokat.

A Magyar Művészeti Akadémia portréfilmjében Székely László díszlettervező így fogalmaz hivatásáról:

„Mitől lesz az ember díszlettervező? Nem tudom. Ez egy szerencsés dolog. Én hálát adok az Istennek, hogy az lettem, mert úgy érzem, hogy az én hivatásom, vagy a szenvedélyem, vagy a szakmám, az furcsamód az összművészetet képviseli. Ez egy ilyen ”Gesamtkunstwerk” szakma. Ebben benne van a szobrászat, benne van a festészet, benne van az építészet…

Amikor azt a kérdést teszik fel nekem, mi az, hogy „díszlettervező”, erre mindjárt azt mondom: én nem is díszlettervező vagyok, hanem tértervező alkotó ember, aki a színpadi teret fölhasználja a drámának a megvalósítására.

A színész a legfontosabb a színházi világban, és egy tervezőnek – legyen az jelmeztervező, vagy látványtervező – ezt nagyon pontosan figyelembe kell vennie.  Nem győzöm eléggé hangsúlyozni: a színész a fontos a színházban!”

A részvétel díjtalan!