A Váci úti gépgyárak közül azon kevesek egyike, amely nem egy már működő cég átvételére alakult, hanem maga tette meg a termelő gyára felépítéséhez az első lépéseket. A kezdetben anyacsavarok, csavarok, csapszegek, alakbökők, cölöpsaruk, alátéti tárgyak, szegecsek, sasszegek, patkósarkok, patkósarokkulcsok, csavarmenetfúrók, sodronyáruk stb. gyártásával, érékesítésével foglalkozó gyár 1889. február 17-én alakult az Andrássy út 2. szám alatt, majd hamarosan telket vásárolt a Váci úton. Az Illyés Gyula műépítész tervei szerint felépült gyárcsarnok a főváros akkori legjobban sikerült ipari célú építménye volt, a berendezéseit Németországból és Ausztriából szerezték be. Az üzemszerű termelés 1891. január elején indult meg, főleg németajkú és cseh szakmunkásokkal, de a vállalat kezdettől fogva fontosnak tartotta a magyar szakmunkások betanítását, és szakmai iskoláztatást is. A gyár magyar jellegét hangsúlyozandó védjegyének a koronázási jelvények közül a kettős kereszttel ellátott országalmát választotta. A cég által termelt áru 90%-a csavarféleség volt, de gyártottak nem csavar jellegű kötőelemeket és kovácsolt árukat is. A termelés színvonalának elismeréseképpen a gyár 1896-ban a millenáris kiállításon Nagy Millenniumi Érmet nyert. Az 1910-es évekre tovább bővült a gyártmányok köre. Hídszerkezeti csavarok, sínszegek, tetőszerkezeti elemek, valamint hadfelszerelési cikkek vas- és fém alkatrészeinek gyártását is bevezették. A kibővült termeléssel jelentős exportra is lehetőség nyílott, a Balkánra irányuló jobb értékesítést szolgálta a Bukarestben felállított kereskedelmi képviselet. A cég az első világháborús haditermelés idején addig soha nem látott forgalmat ért el. A háborút követően a vállalat tulajdonlásában bekövetkezett átrendeződést követően a cég 1922-től Csavar- és Kovácsárugyár Brevillier & Urbán Rt. néven futott. A gazdasági világválság alaposan megtépázta a vállalkozást, azonban újabb termékek bevezetésével sikerült úrrá lenni a visszaesésen. A gyártási profil ekkor a következő termékekkel bővült: vasúti felépítményi anyagok, vasúti kocsi- és gépkocsialkatrészek, szelepek, textilipari- és húsipari gépalkatrészek, nyomdagép, posta- és távírdai anyagok stb. A II. világháborús haditermelés után az újjáépítésen dolgozó gyárként nagy szerepet játszott a hídépítkezésekhez szükséges csavarféleségek gyártásában. Az államosítások után a négy legjelentősebb fővárosi csavargyár összeolvasztásával neve Csavarárugyár Nemzeti Vállalat lett, azonban elavult gépparkja és technológiája következtében már nem tudta nagy múltú elődje sikereit megismételni, már képtelen volt a megújulásra. Az 1980-as évek legvégétől a kiutat előbb a kisebb, vegyes tulajdonú, külföldi tőkét bevonó új szervezet formájában kísérelték meg keresni, ám sem a hét létrehozott kft., sem pedig- az akkoriban érdemi nagyságúnak tűnő- külföldi tőkeinjekció nem tudta megváltani a vergődő céget, legfeljebb lassítani a leépülését.
Az 1990-es évek közepén megszűnt, a vállalat telephelyén ma kereskedelmi és szolgáltató cégek tucatja működik. 2016-ban emléktábla került a volt gyár homlokzatára.