Gergely Győző
Ungár Győző néven született Helpán, 1877. február 20-án.
Író, újságíró, műfordító és színikritikus volt. A 20. század első felének baloldali, szocialista szellemiségű sajtójában játszott fontos szerepet, életét pedig tragikus módon a II. világháború borzalmai követelték.
Műfordítói tevékenysége rendkívül jelentős volt a fordítói tevékenysége. Nevéhez fűződik a híres francia naturalista író, Émile Zola számos művének magyar nyelvbe ültetése.
Írt novellákat (1902-ben jelent meg Éjszaka című kötete), emellett színikritikusként és tanulmányíróként is aktív volt (például ő írta az Egy nagy ember élete című munkát Émile Vandervelde szocialista politikusról).
Korai éveiben olyan neves lapok belső munkatársaként dolgozott, mint a Budapesti Hírlap és a Magyar Hírlap. 1918-tól a szociáldemokrata Népszava főmunkatársa, később a lap külpolitikai rovatát vezette. Szerkesztésében működött a Független Szemle című szocialista folyóirat is, egészen annak betiltásáig.
Cikkeiben, írásaiban élesen bírálta a Horthy-rendszert (amelyek részben az emigráció sajtójában jelentek meg a Tanácsköztársaság bukása után) emiatt a Horthy-korszakban többször is börtönbüntetést kapott.
Részt vett az antifasiszta ellenállási mozgalomban is. A II. világháború végnapjaiban, Budapest ostromakor vesztette életét.
Gyermekei közül Gergely Márta szintén neves, József Attila-díjas ifjúsági író és műfordító lett.
XIII. kerületben utca viseli a nevét (Gergely Győző utca), ahol az 5-ös szám alatt egy emléktábla is őrzi az emlékét.
Forrás:
– XIII. kerületi életrajzi lexikon
– Arcanum