Kresz Géza, dr.
Kresz Géza német evangélikus családból származik, 1846-ban a család legfiatalabb gyermekeként született. Orvosként, a Budapesti egészségügyi ellátás szervezőjeként tevékenykedett, családjában egyedül ő választotta az orvosi pályát. A Pesti Királyi Tudományegyetemen szervezte diplomáját 1871-ben, később kerületi orvos majd tisztiorvos volt, hozzátartozott a mai XIII. kerületi Duna és Váci út közötti, Dráva utcáig tartó rész. Ő hozta létre a szervezett mentést, az anyatej ellátást, illetve korcsolyázó egyletet is alapított. Az 1892-es kolerajárvány során elrendelte a Visegrádi utca 11. Szám alatti fatelep részleges felszámolását. A szegény gyermekeket tejjel láttatta el, javasolta a fertőtlenítő központok, köztisztasági vállalatok, betegpénztárak bevezetését, megszervezte a betegszállítást, az elmebetegek intézménybe juttatását, az elsősegély oktatás elterjesztését, ezenkívül sokat segített vidéki mentőszolgálatok felállításában is. Az ő nevéhez fűződik az anyatej-hálózat felállítása és a kötelező TBC-szűrés bevezetése is, ezenkívül felvilágosító munkákat is írt. 1887-ben megalapította a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet, a vízi mentőszolgálatot, és kiadta a Mentők Lapját. Magyarországon röntgenkészüléket először ő mutatott be, mégpedig Ferenc József császár csuklóját átvilágítva. 1901-ben hunyt el, az első akkumulátorral működő mentőskocsi egy évvel később jelent meg a magyar utcákon, melyet ő rendelt meg. Emlékét számos utca, illetve a Mentőmúzeum őrzi.
Forrás:
-XIII. Kerületi életrajzi lexikon
-https://kronika.hu