Varga Patricia Minerva Munkácsy Mihály-díjas festőművész kiállításának megnyitója

Varga Patricia Minerva Munkácsy Mihály-díjas festőművész kiállítás megnyitó

Megtekinthető: 2025. március 6. – 2025. április 27.

Festek a tájban állva is az ott lévő tájat, és festek a műteremben is, ez utóbbi festményeimet Ágh István költő nevezte el egyszer Benső Tájaknak.

Ezeket a „tájakat” a szereplőik, a vonuló, vagy várakozó titokzatos alakok festik – ők fogják

ecsetemet.

„Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.

Enyém a mult és övék a jelen.

Verset irunk – ők fogják ceruzámat

s én érzem őket és emlékezem” (József Attila)

A költők szavaiban utólag ráismerek festett világomra, és a születésükre, ezért ragadok ki egy-egy

sort a verseikből képeimhez cím gyanánt.

„Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve

nézem, amit meglátok hirtelen.

Egy pillanat s kész az idő egésze,

mit száz ezer ős szemlélget velem

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,

öltek, öleltek, tették, ami kell.

S ők látják azt, az anyagba leszálltak,

mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.

Enyém a mult és övék a jelen.

Verset irunk – ők fogják ceruzámat

s én érzem őket és emlékezem”

(József Attila)

E három versszak az utóbbi időkben tart teljességgel fogva, nem enged el a költő látomása, a felismert érzések: „Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit százezer ős szemlélget velem”

Én festés közben érzem, ahogyan kitágul az idő. Adott festési időben a fenti 3 versszak minden végtelensége jelen van, és a vászonra /papírra kerül.

Amiről József Attila írt, azt nekem képtelenség lenne szavakba fogalmaznom, de festészetbe tehetem, és érzem, hogy még tennem kell.

A kiállítást megnyitja: Szemadám György Munkácsy Mihály-díjas festőművész, művészeti író és filmrendező, érdemes és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti tagozatának tagja (2004).

A részétel díjtalan!